2010-07-27

A nevezett igehelyen (megtoldva a 3. verssel) Pál apostol a következőket írja: „Ami a szentek számára való alamizsnát illeti, amiképpen Galácia gyülekezeteinek rendeltem, ti is azonképpen cselekedjetek. A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál, amit sikerül összegyűjtenie, hogy ne akkor történjen a gyűjtés, amikor odamegyek… akiket javalltok leveleitek által, azokat küldöm el, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti ajándékotokat”.

Figyeljük meg gondosan, mi az, amit mondott és mi az, amit nem mondott az apostol. Sokan azt feltételezik, hogy az apostol egy gyülekezeti összejövetelről beszélt, amelyen gyűjtés illetve adakozás céljából körbevitték a kosarat is. Szó sincs erről. Pál különleges felhívással fordult a kis-ázsiai gyülekezetekhez a Jeruzsálemben dúló éhség miatt. (A Jeruzsálemben lakó keresztények közül sokan nélkülöztek az élelmiszer és az egyéb napi szükségletek hiánya miatt.). Pál arra kérte a korinthoszi gyülekezetet, hogy gyűjtsenek élelmiszert, ruházatot stb., és tegyék azt félre otthon addig, míg nem küld valakit érte, aki elszállítaná Jeruzsálembe. A „tegye félre magánál” kifejezés a görög eredetiben egyértelműen arra utaló jelentéssel bír, hogy otthon kellett az adományokat félretenni. Ebben még a vasárnap védelmezői is megegyeznek.

Nem került sor istentiszteletre a hét első napján. Az adományok összegyűjtését és félrerakását kellett azon a napon elvégezni. Az első adandó alkalom ennek a munkának az elvégzésére másnap volt – a hét első napja. Gondoljuk meg jól, hogy Jeruzsálemben élelmiszerhiány volt, vagyis nem elsősorban pénzre volt szükség. Az efféle éhségek nem voltak szokatlanok Közel-Keleten, ahogy erre Lukács beszámolója is utal. (ApCsel 11:28-30)

A római gyülekezet szolgáltatja a megértés kulcsát ahhoz, milyen különleges szükségletei lehettek amaz szenvedő keresztényeknek: „Most pedig megyek Jeruzsálembe, szolgálván a szenteknek. Mert tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei részére némileg adakozzanak. Mert tetszett nékik, és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok azoknak a lelki javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a testiekben. Ezt azért ha majd elvégzem, és nékik e gyümölcsöt átadom, elmegyek közöttetek által Hispániába” (Róm 15:25-28).

Az apostol ebben az ékesszólással előadott felhívásában érzékeny pontra tapint. A római keresztények nagy hálával tartoztak a jeruzsálemi anyagyülekezetnek, amely tanítókat küldött hozzájuk az ő evangelizálásukra. Pál felszólítja őket, hogy viszonozzák testiekben – azaz anyagi jellegű adományokkal, ajándékokkal – az általuk nyert lelki igazságokat. De milyen jellegű adományokra is gondolt Pál? Rendkívül érdekes, hogy az a szó, amit a magyar fordítás „javak”-ként ad vissza, az a görög eredetiben „gyümölcs”. Ennek elsődleges jelentése nyilván a fák és bokrok termése, de, miként a magyarban is, jelentheti egy ember fáradozásának és munkájának „gyümölcsé”-t is.

Ez máris megvilágítja, miért hagyta meg Pál a korinthoszi gyülekezetnek azt, hogy „ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek”, vagyis hogy végezzék el ezt a munkát a hét első napján. A kertből és a szántóföldről való betakarítás munkája nyilvánvaló módon, érthető okokból nem volt való szombatra. Ezekben a versekben a vasárnap (a hét első napja) újfent úgy kerül szóba, mint egy, a hétköznapi tevékenységnek fenntartott, arra alkalmas nap, és semmilyen arra utaló jel nincs, hogy bármilyen szent jelleget tulajdonítottak volna neki.

vissza