2010-07-27

Az a gondolat, hogy a pihenést és az istentiszteletet el kell választani egymástól, nemrég kezdett el keringeni bizonyos körökben. Tudunk olyanokról, akik szombaton pihennek meg, de vasárnap tartanak istentiszteleteket a gyülekezeteikkel. Csakhogy sem Jézusnak, sem Pálnak nem ez volt a szokása. Ők nem csak a megpihenést, de az istentiszteletet is a szombatnak tartották fenn (Lk 4:16; ApCsel 17:2). Meg kell dicsérnünk azokat az embereket, akik elismerik a bibliai igazságot és megnyugodnak a hetedik napon, de, ha imádjuk a Teremtőt (Jel 14:7), miért ne tennénk azt az Általa megjelölt napon (1Móz 2:1)?

Sajnos gyakran megesik, hogy amikor ajándékot adunk valakinek, olyasmit választunk, amit mi magunk szeretnénk magunknak. Ám ha valóban örömet akarunk szerezni a másik embernek, nem az lenne természetes, hogy olyan dolgot találunk ki neki, ami valóban tetszik neki? Isten sem hagyta előttünk titokban, melyik nap megünneplése kedves előtte. Ígérete pedig így szól: „…akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek…” (1Sám 2:30).

Amikor minden más hang elhalkul, nem halljuk Isten hangját, amint a Szentíráson keresztül hív bennünket, hogy időzzünk az Ő jelenlétében?

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Mt 11:28).

Félretéve minden egyéb kisebb elkötelezettségünket, nem adhatnánk meg Istennek azt, ami az Övé, Neki szentelve az Ő napját?

vissza