2010-04-22

Sok vallástanító azt állítja, hogy Krisztus eltörölte halálával a törvényt, és az embernek azóta nem kell megtartania. Egyesek súlyos igának tartják, és a törvény szolgaságával szembeállítják az evangélium szabadságát.

A próféták és az apostolok azonban másképp látják Isten szent törvényét. Dávid ezt mondta: "Tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem" (Zsolt 119:45). Jakab apostol, Krisztus halála után azt írta, hogy a Tízparancsolat "királyi törvény", "a szabadság tökéletes törvénye" (Jk 2:8; 1:25). A Jelenések könyvének írója pedig fél évszázaddal a keresztre feszítés után áldást hirdet mindazokra, "akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba" (Jel 22:14).

Semmi alapja nincs annak az állításnak, hogy Krisztus eltörölte halálával Atyja törvényét. Ha a törvény megváltoztatható vagy félre tehető lett volna, akkor Krisztusnak nem kellett volna meghalnia, hogy megváltsa halálával az embert a bűn következményétől. Krisztus halála a törvény változhatatlanságát bizonyítja, és távolról sem az eltörlését. Isten Fia azért jött, hogy "a törvényt naggyá" tegye "és dicsőségessé" (Ésa 42:21). Ezt mondta: "Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek... eltörlésére", "míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik" (Mt 5:17.18). Jézus önmagáról így nyilatkozik: "Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a Te törvényed keblem közepette van" (Zsolt 40:9).

Isten törvénye - jellegénél fogva - változhatatlan; Alkotója akaratát és jellemét nyilatkoztatja ki. Isten szeretet, és törvénye is szeretet. A törvény két nagy elve: az Isten iránti szeretet és az ember iránti szeretet. "A törvénynek betöltése a szeretet" (Róm 13:10). Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a törvénye is. A zsoltáríró így nyilatkozik: "A Te törvényed igaz"; "minden parancsolatod igaz" (Zsolt 119:142.172). Pál apostol pedig kijelenti: "A törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó" (Róm 7:12). Isten törvénye, amely Isten gondolatának és akaratának kifejezése, olyan maradandó, mint a Szerzője.

Amikor az ember megtér és megszentelődik, megbékül Istennel, mert összhangba kerül Isten törvényének elveivel. A bűnös ezáltal megbékül Istennel. Kezdetben Isten az embert a maga képmására teremtette. Az ember tökéletes összhangban élt a természettel és Isten törvényével. Az igazságosság elvei szívébe voltak írva. A bűn azonban elidegenítette Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve harcban állt Isten törvényének elveivel. "A test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti" (Róm 8:7). De "úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta", hogy az ember megbékülhessen Istennel, és Krisztus érdemei által újra összhangba kerüljön Alkotójával. Az emberi szívnek Isten kegyelme által meg kell újulnia; felülről új életet kell kapnia. Ez a változás: az újjászületés, amely nélkül - mondja Jézus - az ember "nem láthatja az Isten országát".

Az első lépés az Istennel való megbékéléshez: a bűn belátása. "A bűn pedig a törvénytelenség. " "A bűn ismerete a törvény által vagyon" (1Jn 3:4; Róm 3:20). Hogy a bűnös felismerje bűnösségét, jellemét Isten mércéjével, az igazság nagyszerű zsinórmértékével kell megmérnie. A törvény tükör, amely megmutatja, milyen tökéletes az igaz jellem; elfogadása képessé teszi az embert arra, hogy a saját jellemében meglássa a hibákat.

A törvény rámutat az ember bűneire, de nem gyógyítja ki belőlük. Míg életet ígér az engedelmeseknek, kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze: halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. A bűnösnek meg kell bánnia bűneit Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában. Így kap bűnbocsánatot "az előbb elkövetett bűnök"-re, és isteni természet részesévé lesz. Ő Isten gyermeke; a fiúság Lelkét kapta, aki által így kiált: "Abba, Atyám!".

Vajon az ember most már szabadon áthághatja Isten törvényét? Pál ezt mondja: "A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük." "Akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?" János pedig kijelenti: "Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az Ő parancsolatai pedig nem nehezek" (Róm 3:31; 6:2; 1Jn 5:3). Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett. Véget ért a régi, az Istentől elidegenedett élet; megkezdődött az új, a megbékélt élet, a hit és szeretet élete. "A törvénynek igazsága" pedig "beteljesül... bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint" (Róm 8:4). S az ember szívből kiáltja: "Mely igen szeretem a Te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!" (Zsolt 119:97).

"Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket" (Zsolt 19:8). A törvény nélkül az embernek nincs igazi fogalma Isten tisztaságáról és szentségéről, sem pedig a maga bűnösségéről és tisztátalanságáról. Nem látja be igazán bűnös voltát, és nem érzi a megtérés szükségességét. Az ember megsértette Isten törvényét, és ezért elveszett állapotban van. De mivel nincs elveszett állapotának tudatában, azt sem ismeri fel, hogy szüksége van Krisztus engesztelő vérére. A megváltás reménységét szívének gyökeres megváltozása és életének megújulása nélkül fogadta el. Szép számmal van ilyen felszínes megtérés, és tömegek csatlakoznak az egyházhoz, akik soha nem forrtak össze Krisztussal.

A megszentelődésről alkotott téves nézeteknek, amelyek Isten törvényének mellőzéséből és elutasításából fakadnak, szintén kiemelkedő helyük van korunk vallásos mozgalmaiban. Ezek egyrészt téves tanítások, másrészt következményeikben veszélyesek. S mivel olyan sokan fogadják szívesen őket, kétszeresen fontos, hogy mindenki világosan lássa, mit tanít róluk a Szentírás.

A megszentelődés bibliai tantétel. Pál apostol a thesszalonikai gyülekezethez intézett levelében kijelenti: "Ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek. " És így imádkozik: "Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől" (lThessz 4:3; 5:23). A Szentírás világosan tanítja, hogy mi a megszentelődés, és hogy miként lehet arra eljutni. A Megváltó így imádkozott tanítványaiért: "Szenteld meg őket a Te igazságoddal: A Te igéd igazság" (Jn 17:17). Pál pedig azt tanítja, hogy a hivő legyen "a Szentlélek által megszentelt" (Róm 15:16). Mi a Szentlélek munkája? Jézus ezt mondta tanítványainak: "Mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra" (Jn 16:13). A zsoltáríró szavai pedig így hangzanak: "A Te törvényed igaz". Isten Igéjéből a Szentlélek által feltárulnak az ember előtt az igazság nagyszerű elvei, amelyeket a törvény foglal magában. És mivel Isten törvénye "szent és igaz és jó", a tökéletes Isten tükörképe, ebből az következik, hogy az a jellem, amelyet e törvénynek való engedelmesség formált, szintén szent. Krisztus az ilyen jellem tökéletes példája. Ezt mondja. "Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait." "Én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek" (Jn 15:10; 8:29). Krisztus követői hasonlók lesznek Urukhoz, és Isten kegyelméből jellemük szent törvényének elveihez igazodik. Ez a bibliai megszentelődés.

vissza