2010-01-27
Jézus sem szóval, sem tettel soha nem becsülte le
az ember kötelezettségét, hogy ajándékokat, felajánlásokat tegyen
Istennek. Krisztus adta a törvény összes utasítását a tizedre,
ajándékokra nézve. A földön járva megdicsérte a szegény asszonyt, aki
mindenét a templomi kincstárnak adományozta. A papok és rabbik
látszólagos lelkesedése Isten iránt azonban csak tettetés volt, mely
elfedte az önmegdicsőülés vágyát. A népet becsapták. Olyan terheket
vetettek a népre, amelyeket nem Isten rakott rájuk. Még Krisztus
tanítványai sem rázták le magukról teljesen az igát, mellyel az örökölt
előítélet és a rabbinikus hatalom sújtotta őket. Most Jézus leleplezte
a rabbik igazi lelkületét, s mindenkit meg akart szabadítani a
hagyomány kötelékéből, aki igazán Istent akarja szolgálni.
"Képmutatók - mondta a ravasz kémeknek címezve - igazán
prófétált felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám,
és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába
tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek
parancsolatai" (Mt 15:7-9). Krisztus szavai a farizeizmus egész
rendszerét vádolták. Kijelentette: a rabbik saját kívánalmaiknak az
isteni előírások fölé helyezésével Isten fölé helyezik magukat.
A jeruzsálemi küldöttekben forrt a düh. Nem vádolhatták
Krisztust a Sínai-hegyi törvény megszegésével, mert annak
védelmezőjeként lépett föl hagyományaikkal szemben. A törvény nagy
előírásai, melyeket Ő bemutatott, éles ellentétben álltak az örökölt
kicsinyes szabályokkal.
A sokaságnak - majd később még tökéletesebben tanítványainak -
elmagyarázta Jézus, hogy a szenny nem kívülről, hanem belülről jő. A
tisztaság és a tisztátalanság sajátossága a léleknek. A gonosz tett, a
gonosz szó, a gonosz gondolat, Isten törvényének áthágása szennyezi be
az embert, nem pedig a külső, ember alkotta ceremóniák elhanyagolása.
A tanítványok észrevették a kémek haragját, amint kiderült tanításuk hamis volta. Látták a mérges pillantásokat, hallották a
félhangosan mormolt elégedetlen, bosszús szavakat. Elfelejtették,
Krisztus mily gyakran adta bizonyságát, hogy a szívekben nyitott
könyvként olvas, felhívták tehát figyelmét szavainak hatására.
Remélték, hogy megbékél a feldühödt tisztviselőkkel, és így szóltak
Jézushoz: "Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván,
megbotránkoztak?" (Mt 15:12).
Ő így felelt: "Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám
plántált, kitépetik" (Mt 15 :13). A rabbik által oly nagyra becsült
hagyományok és szokások evilágiak, nem pedig mennyeiek voltak. Bármily
nagy hatalommal rendelkeztek is az emberek fölött, Isten próbáját nem
állták ki. Minden, Isten parancsolatait helyettesítő emberi találmány
hiábavalónak fog bizonyulni ama napon, amikor "minden cselekedetet az
Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz
legyen az" (Préd 12:16).
Isten parancsolatainak emberi előírásokkal történő
helyettesítése nem szűnt meg. Még a keresztényeknél is vannak olyan
intézmények, szokások, melyeknek nincs szilárdabb alapjuk, mint az
atyák hagyományai. Az ilyen, pusztán emberi tekintélyen nyugvó szokások
helyettesítik az isteni rendeléseket. Az emberek ragaszkodnak
hagyományaikhoz, nagyra becsülik szokásaikat, és gyűlöletet táplálnak
azok iránt, akik megpróbálják megmutatni nekik tévedésüket.
Napjainkban, amikor felhívást kapunk, hogy figyeljünk Isten
parancsolataira és a Jézus hitére, ugyanazt az ellenségeskedést
tapasztaljuk, ami Jézus idejében megnyilvánult. Isten maradék népéről
íratott meg: "Megharaguvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne,
hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten
parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus
bizonyságtétele" (Jel 12:17).
Ám "minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált,
kitépetik" (Mt 15:13). Az egyház úgynevezett atyáinak tekintélye
helyett Isten azt parancsolja nekünk, hogy fogadjuk el az örök Atyának,
az ég és föld Urának igéjét.
Dávid így szólt: "Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a
te bizonyságaid az én gondolataim. Előrelátóbb vagyok, mint az öreg
emberek, mert vigyázok a te határozataidra" (Zsolt 119:99-100).
Mindenki, aki behódol az emberi tekintélynek, egyházi szokásoknak vagy
az ősök hagyományainak, figyeljen jól oda a Krisztus szavaiban
hordozott figyelmeztetésre: "Hiába tisztelnek engem, ha oly
tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai" (Mt 15:9).
További info és még több ilyen írás: www.10parancsolat.hu vissza
