Sokan hangoztatják, hogy a szombat csupán a zsidóké, de az alábbi 10 érv megcáfolja ezt a nézetet:
1) Ádám és Éva nem voltak zsidók. "És megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte azt" (1Mózes 2:3), még a bűneset előtt. "Megszentelni" annyit tesz, mint szent célokra elkülöníteni. Az édenkertben egyedül Ádám és Éva számára lehetett elkülönítve a szombat, márpedig ők nem voltak zsidók.
2) A szombat az emberért lett. Márk 2:27. Ezek Jézus szavai. A szombatot az édenkertben adta Isten, még mielőtt leírásra került volna a Sínai hegyen. A szombat tehát az "emberért" lett, nem csupán a zsidókért.
3) A többi 9 parancs sem csupán a zsidóknak adatott. Isten 10 parancsolatot vésett kőbe, nem pedig kilencet (ld. 5Mózes. 4:12-13; 2 Mózes 20). Vajon csupán a zsidóknak szólnának ezek? - Ne paráználkodj! Ne ölj! Ne lopj! Ne tégy hamis tanúbizonyságot! Stb...
4) "A hetedik nap az úrnak a te Istenednek szombatja" 2Mózes 20:10. Isten "szent napjának" nevezi a szombatot. Ésaiás 58:13. A Biblia sehol nem hívja a zsidók szombatjának, hiszen Istené.
5) A szombat parancsolata a "jövevény"-re is vonatkozik. A negyedik parancsolat maga mondja, hogy a jövevénynek is nyugodnia kell szombatnapon. 2Mózes 20: 10. Ekként a szombat rájuk is vonatkozik. A jövevények pedig nem zsidók. Ld. még Ésaiás 56:5.
6) Ésaiás szerint a szombat felől való rendelkezés a pogányokra is kiterjed. "És az idegeneket....akik megőrzik a szombatot... mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!" Ésaiás 56: 6-7. Eszerint tehát a szombat a pogányoké és minden népé, nemcsak a zsidóké.
7) Az új földön az egész emberiség ünnepli majd a szombatot! "És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr". Ésaiás 66: 23. Ha ez így lesz az örök életben, miért ne kezdenénk el már most, tudván, hogy javunkat szolgálja?
8) Az Apostolok cselekedetei szerint a pogányok is megünnepelték a szombatot. "Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérték a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket. Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követték Pált és Barnabást; akik szólván hozzájuk, biztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében." ApCsel 13:42-43. A kegyelem által megtért pogányok szombatot ünnepelnek e szakasz szerint (ld. még 44. vers).
9) A törvény [a Tízparancsolat] az egész világnak szól, nemcsak a zsidóknak. LásdRóma 2:17-23; 3:19, 23. A szombat felől való rendelkezés pedig a negyedik parancsolat.
10) Lukács pogány volt, aki megtartotta a szombatot. Lukács volt az egyedüli nem-zsidó újszövetségi szerző (Lukács evangéliuma és az Apostolok cselekedetei származik tőle). Lukács Pállal utazott és így írt: "Szombatnapon kimentünk a városon kívül egy folyóvíz mellé, ahol az imádkozás szokott lenni és leülve beszélgettünk az egybegyűlt asszonyokkal." ApCsel. 16: 13. A hetedik napi szombat volt ez, a teremtés emlékünnepe (lásd 2Mózes 20:11). Lukács és Pál egyaránt ismerték és megtartották a szombatot.