Sokan állítják, hogy Krisztus eltörölte a törvényt a kereszten, és az embernek azóta nem kell megtartania. Egyesek súlyos igának tartják és a törvény szolgaságával szembeállítják az evangélium szabadságát.
A próféták és az apostolok azonban másképp látják Isten szent törvényét. Dávid ezt mondta: "Tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem" (Zsolt 119:45). Jakab apostol Krisztus halála után azt írta, hogy a Tízparancsolat "királyi törvény", "a szabadság tökéletes törvénye" (Jk 2:8; 1:25). A Jelenések könyvének írója pedig fél évszázaddal a keresztre feszítés után áldást hirdet mindazokra, "akik megtartják parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához és bemehessenek a kapukon a városba" (Jel 22:14).
Semmi alapja nincs annak az állításnak, hogy Krisztus eltörölte halálával Atyja törvényét.
Ha a törvény megváltoztatható vagy félretehető lett volna, akkor Krisztusnak nem kellett volna meghalnia, hogy halála által megváltsa az embert a bűn következményétől. A kereszt a törvény változhatatlanságát bizonyítja, és távolról sem az eltörlését. Isten Fia azért jött, hogy "a törvényt naggyá és dicsőségessé tegye" (Ésa 42:21). Ezt mondta: "Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek... eltörlésére", "míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik" (Mt 5:17.18). Jézus önmagáról így nyilatkozik: "Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van" (Zsolt 40:9).
Isten törvénye - jellegénél fogva - változhatatlan. Alkotója akaratát és jellemét nyilatkoztatja ki. Isten szeretet és törvénye is szeretet. A törvény két nagy elve: az Isten iránti szeretet és az ember iránti szeretet. "A törvénynek betöltése a szeretet" (Róm 13:10). Isten jelleme az igazság és az igazságosság. Ilyen a törvénye is. A zsoltáríró így nyilatkozik: "A Te törvényed igaz"; "minden parancsolatod igaz" (Zsolt 119:142.172). Pál apostol pedig kijelenti: "A törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó" (Róm 7:12). Isten törvénye, amely Isten gondolatának és akaratának kifejezése, olyan maradandó, mint a Szerzője.
Amikor az ember megtér és megszentelődik, megbékül Istennel, mert összhangba kerül Isten törvényének elveivel. Kezdetben Isten az embert a maga képmására teremtette. Az ember tökéletes összhangban élt a természettel és Isten törvényével. A tiszta élet elvei szívébe voltak írva. A bűn azonban elidegenítette Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve harcban állt Isten törvényének elveivel. "A test gondolata ellenségeskedés Isten ellen, minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti" (Róm 8:7). De "úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta", hogy az ember megbékülhessen Istennel és Krisztus érdemei által újra összhangba kerüljön Alkotójával. Az emberi szívnek Isten kegyelme által meg kell újulnia, felülről új életet kell kapnia. Ez a változás az újjászületés, amely nélkül - mondja Jézus - az ember "nem láthatja az Isten országát".
Az első lépés az Istennel való megbékéléshez: a bűn belátása. "A bűn pedig a törvénytelenség." "A bűn ismerete a törvény által van" (1Jn 3:4; Róm 3:20). Hogy a bűnös felismerje bűnösségét, jellemét Isten mércéjével, az igazság nagyszerű zsinórmértékével kell megmérnie. A törvény tükör, amely megmutatja, milyen tökéletes az igaz jellem. Elfogadása képessé teszi az embert arra, hogy a saját jellemében meglássa a hibákat.
A törvény rámutat az ember bűneire, de nem gyógyítja ki belőlük. Míg életet ígér az engedelmeseknek, kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze: halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. A bűnösnek meg kell bánnia bűneit Isten előtt, akinek a törvényét áthágta. Hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában. Így kap bűnbocsánatot "az előbb elkövetett bűnök"-re, és isteni természet részesévé lesz. Isten gyermekeként a fiúság Lelkét kapta, aki által így kiált: "Abba, Atyám!".
Vajon az ember most már szabadon áthághatja Isten törvényét? Pál ezt mondja: "A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük." "Akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?" János pedig kijelenti: "Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az Ő parancsolatai pedig nem nehezek" (Róm 3:31; 6:2; 1Jn 5:3). Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe. A bűnös tiszta, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett. Véget ért a régi, Istentől elidegenedett élet. Megkezdődött egy új, megbékélt élet, a hit és szeretet élete. "A törvénynek igazsága" pedig "beteljesül... bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint" (Róm 8:4). Az ember szívből kiáltja: "Mely igen szeretem a Te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!" (Zsolt 119:97).
"Az úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket" (Zsolt 19:8). A törvény nélkül az embernek nincs igazi fogalma Isten tisztaságáról és szentségéről, sem pedig saját bűnösségéről és tisztátalanságáról. Nem látja be igazán bűnös voltát és nem érzi a megtérés szükségességét. Az ember megsértette Isten törvényét és ezért elveszett állapotban van. De mivel nincs elveszett állapotának tudatában, azt sem ismeri fel, hogy szüksége van Krisztus engesztelő vérére. A megváltás reménységét szívének gyökeres megváltozása és életének megújulása nélkül fogadta el. Szép számmal van ilyen felszínes megtérés. Tömegek csatlakoznak a keresztény egyházakhoz, akik soha nem forrtak össze Krisztussal. A megszentelődésről alkotott téves nézeteknek, amelyek Isten törvényének mellőzéséből és elutasításából fakadnak, szintén kiemelkedő helyük van korunk vallásos mozgalmaiban. Ezek egyrészt téves tanítások, másrészt következményeikben veszélyesek. S mivel olyan sokan fogadják szívesen őket, kétszeresen fontos, hogy mindenki világosan lássa, mit tanít róluk a Szentírás.
A megszentelődés bibliai tantétel. Pál apostol a thesszalonikai gyülekezethez intézett levelében kijelenti: "ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek", és így imádkozik: "maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől" (lThessz 4:3; 5:23). A Szentírás világosan tanítja, hogy mi a megszentelődés, és hogy miként lehet arra eljutni. A Megváltó így imádkozott tanítványaiért: "Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság" (Jn 17:17). Pál pedig azt tanítja, hogy a hívő legyen "a Szentlélek által megszentelt" (Róm 15:16). Mi a Szentlélek munkája? Jézus ezt mondta tanítványainak: "Mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra" (Jn 16:13). A zsoltáríró szavai pedig így hangzanak: "A te törvényed igaz". Isten Igéjéből a Szentlélek által feltárulnak az ember előtt az igazság nagyszerű elvei, amelyeket a törvény foglal magában. Mivel Isten törvénye "szent és igaz és jó", a tökéletes Isten tükörképe, ebből az következik, hogy az a jellem, amelyet e törvénynek való engedelmesség formált, szintén szent. Krisztus az ilyen jellem tökéletes példája. Ezt mondja: "én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait." "Én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek" (Jn 15:10; 8:29). Krisztus követői hasonlók lesznek Urukhoz, és Isten kegyelméből jellemük szent törvényének elveihez igazodik. Ez a bibliai megszentelődés.
Wesley arra az állításra, hogy Krisztus halálakor a Tízparancsolat előírásai a ceremoniális törvénnyel együtt érvényüket veszítették, ezt válaszolta: "Krisztus nem törölte el a Tízparancsolatban lefektetett erkölcsi törvényt, amelyre a próféták is nagy súlyt helyeztek. Nem azért jött, hogy bármelyik pontját is hatálytalanítsa. Ez olyan törvény, amely sohasem változtatható meg: "megáll örökké, mint a felhőben levő bizonyság"... A világ kezdete óta megvan, "nem kőtáblákra", hanem az ember szívébe lett írva, amikor a Teremtő kezéből kikerült. És bár az egykor Isten ujjával írt betűket jórészt eltorzította a bűn, mégsem törölhetők ki teljesen, amíg némi fogalmunk van arról, hogy mi a jó és mi a rossz közötti különbség. Ez a törvény minden korban az egész emberiségre vonatkozik, mivel nem függvénye sem időnek, sem helynek, sem a változásnak kitett egyéb körülménynek, csak Isten természetének, az ember természetének, és az Isten és ember közti változhatatlan kapcsolatnak.
"Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább hogy betöltsem"... Jézus itt kétségkívül azt mondja, következetesen mindahhoz, amit előtte és utána mondott, hogy azért jött, hogy megszilárdítsa a törvényt a maga teljességében az emberi magyarázatokkal szemben. Azért jött, hogy megvilágítsa azt, ami sötét vagy homályos. Azért jött, hogy feltárja minden pontjának igazi és teljes horderejét, hogy megmutassa a benne levő összes parancsolat hosszúságát, szélességét, minden ágának a magasságát és mélységét, felfoghatatlan tisztaságát és lelkiségét.
Wesley a törvény és az evangélium tökéletes összhangját hirdette: "A törvény és az evangélium között tehát olyan szoros kapcsolat van, amilyen csak elképzelhető. A törvény egyrészt állandóan utat készít az evangéliumnak, és figyelmünket reá irányítja; másrészt az evangélium állandóan a törvény tökéletesebb betöltésére befolyásol bennünket. A törvény például azt kívánja, hogy szeressük Istent, szeressük felebarátainkat, legyünk szelídek, alázatosak és szentek. Mi pedig érezzük, hogy erre nem vagyunk képesek. Igen, "ez embereknél lehetetlen", de ismerjük azt az isteni ígéretet, hogy tőle kapunk ilyen szeretetet. Isten alázatossá, szelíddé és szentté tesz minket. Ragadjuk meg az evangéliumot, ezt az örömüzenetet, és hitünk szerint "a törvénynek igazsága beteljesül bennünk" a Jézus Krisztusba vetett hit által!...
Krisztus evangéliumának legtekintélyesebb ellenségei között vannak azok - mondta Wesley -, akik nyíltan és kifejezetten magát a törvényt kárhoztatják és "a törvény ellen szólnak"; akik arra biztatják az embereket, hogy szegjék meg a törvényt, hígítsák fel, lazítsák fel, bontsák meg parancsait, és ne csak egyet, a legkisebbet vagy a legnagyobbat, hanem az összes parancsolatot... E nagy csalást kísérő körülményekben az a legmeglepőbb, hogy azok, akik ennek áldozatul esnek, valóban azt hiszik, hogy Krisztust dicsőítik, ha megváltoztatják törvényét, és hogy őt magasztalják fel, miközben megcsorbítják tanításait. Igen, úgy tisztelik, miként Júdás, amikor így szólt: "Üdvöz légy, Mester, és megcsókolta Őt." Jézus jogosan válaszolhatná bármelyiküknek: "Csókkal árulod-e el az embernek Fiát?" Ez nem más, mint csókkal elárulni őt: beszélni véréről, és elvenni koronáját; tüzet gyújtani a törvény valamely részével az evangélium előbbrevitelének ürügyén. Nem, valóban nem lehet senki sem mentes e vád alól, aki úgy prédikál a hitről, hogy megpróbálja közvetlenül vagy közvetve félretenni a törvény bármely részét; aki úgy prédikálja Krisztust, hogy semmibe veszi vagy valamiképpen gyengíti Isten legkisebb parancsolatát."
Azoknak, akik azt hangoztatták, hogy "az evangélium prédikálása a törvény minden rendeltetését betölti", Wesley így válaszolt: "Ezt teljes mértékben tagadjuk. Ez nem tölti be a törvény legfontosabb rendeltetését - nevezetesen az emberek bűntudatra ébresztését, és azoknak a fölébresztését, akik még mindig a pokol mesgyéjén alszanak." Pál apostol kijelenti, hogy "a bűn ismerete a törvény által van", "és ameddig az ember nem ébred tudatára annak, hogy bűnös, nem érzi igazán, hogy szüksége van Krisztus engesztelő vérére... "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra - miként maga az Úr mondja -, hanem a betegeknek." Ezért orvost ajánlani az egészségeseknek, vagy legalábbis a magukat egészségesnek képzelőknek, nevetséges dolog. Először meg kell győzni őket arról, hogy betegek, máskülönben nem köszönik meg fáradozásaitokat. éppen ilyen nevetséges dolog Krisztust ajánlani azoknak, akiknek a szíve ép, mert még sosem tört össze."
Tehát miközben Wesley Isten kegyelmének evangéliumát prédikálta, Mesteréhez hasonlóan igyekezett "naggyá és dicsőségessé tenni a törvényt". Híven végezte azt a munkát, amit Isten bízott reá, és dicső volt az eredmény, amelyet megláthatott. Hosszú, több mint nyolcvan évig tartó életének végén, amelyből fél évszázadnál többet vándorlelkészként töltött, nyilvántartott követőinek száma meghaladta a félmilliót. De hogy mekkora volt az a tömeg, amely munkája nyomán a bűn rontásából és mélységéből magasztosabb és tisztább életre jutott, és mennyi volt azoknak a száma, akik tanítása által mélységesebb és gazdagabb tapasztalatokat szereztek, azt csak akkor fogjuk megtudni, amikor az egész üdvözült család Isten országában lesz. Wesley élete felbecsülhetetlenül értékes tanulságot kínál minden kereszténynek. Bárcsak tükröznék a ma gyülekezetei Krisztus e szolgájának hitét és alázatosságát, lankadatlan buzgalmát, önfeláldozását és odaadását!