A tantételbeli különbségek ellenére legtöbb keresztény egyetért abban, hogy egy pihenőnap megtartása a keresztény élet szerves részét képezi. De melyik napon kell megpihennünk?
"Mikor pedig elvégezte Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott, megszűnt a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott. és megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt; mivelhogy azon szűnt meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett Isten." (1 Mózes 2: 2-3) Az eredeti nyelvben található "sábát" szó pihenést jelent, a pihenés pedig munkát előfeltételez. Logikus tehát, hogy Isten a hét utolsó napját jelölte ki a pihenésre. "A hetedik nap az úrnak a te Istenednek szombatja." (2 Mózes 20: 10)
A nyelvek jól tükrözik az adott kultúra sajátosságait. Babilontól kezdve napjainkig szinte minden népcsoport a hetedik napon pihent. A nyelvek fejlődése során a hetedik nap elnevezése megmaradt pihenőnapnak. A 19. század közepén Dr. William Meade Jones megalkotta a Hét napjainak táblázatát, mely 160 nyelven jelöli a hetedik nap nevét. A babiloni nyelv már századokkal ábrahám élete vagy a Tízparancsolat közlése előtt "sabatu"-nak, azaz nyugalomnapnak nevezi a hetedik napot.
Napjainkban is több, mint 100, a zsidó nyelvvel nem rokonítható nyelv a 'sábát" szót használja a szombatra, és ezek közül egyik sem jelöl meg más napot a pihenés céljára. Noha a világ nyelvcsoportjai egymás számára érthetetlen szavakat tartalmaznak, a hét utolsó napjára használt szó világosan tetten érhető.
A szombat megelőzi a Júdaizmus korát. A Júdaizmus több évezredes kezdete óta egy teljes zsidó nemzet megtartotta a heti ciklust és ünnepelte a hetednapi szombatot, olykor naptár segítsége nélkül. Mégis sokan úgy érvelnek, hogy lehetetlen megmondani, melyik nap a bibliai szombat, mivel XVIII. Gergely megváltoztatta a naptárt. A Juliánusz naptár, melyet Július Caesar vezetett be Kr. E. 46 körül, 365apban állapította meg egy év hosszát. A valóságban viszont egy év ennél 11 perccel rövidebb. Ezért 1580-ra a naptár és a szoláris ciklus 10 nap eltérést mutatott. 1582-ben Gergely megváltoztatta a naptárat oly módon, hogy október 5. péntek október 15. péntekre változott. Azóta is ezt a Gergely-naptárt használjuk. A hét napjaira azonban ez semmilyen kihatással nem volt. A péntek még mindig a csütörtök után jön, a szombat a péntek után, és így tovább.
2 Mózes 16. fejezete beszámol egy 40 éves perióduson át hetenként ismétlődő szombati csodajelenségről. Isten ismételten bevezette a szombat intézményét a Sínainál (2Mózes 20: 8-11), és a zsidók még Jézus születésekor is megtartották a szombatot. Jézus halála napjáig ünnepelte a szombatot (Lukács 4: 17; 23: 54; 24: 1). Halála Lukács feljegyzése szerint a szombat előtti napon történt: "Ez [Arimatheai József] odamenvén Pilátushoz, elkérte a Jézus testét. és levévén azt, begöngyölte azt gyolcsba, és helyeztette azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. és az a nap péntek volt, és szombat virradt rá." (Lukács 23: 52-54). Ezután Lukács a Jézust követő asszonyokról folytatja a leírást. "Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézték a sírt, és hogy miképpen helyeztetett el az ő teste. Visszatérvén pedig, készítettek fűszerszámokat és keneteket. és szombaton nyugodtak a parancsolat szerint. A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz mentek, vivén az elkészített fűszerszámokat." (Lukács 23: 55-24: 1) Az asszonyok észrevették, hogy Jézus feltámadt vasárnap reggel. A keresztények a húsvét ünneplésével emlékeznek meg erről. Az előkészület napja (nagypéntek) és a feltámadása napja (húsvét vasárnap) közötti nap, melyen az asszonyok megnyugodtak, minden bizonnyal a szombat volt. A Szentírás világosan közli, hogy Isten a hét hetedik napját, a szombatot jelölte ki pihenés céljára, és követői akként is ünnepelték azt a bibliai történelem évszázadai során. Ha azóta nem változott, akkor a hetedik nap még mindig a szombat.
A Hét napjainak táblázata (a valódi szombat pozíciója)
összeállította: Dr. William Meade Jones, 1887
A fenti táblázat az ember által ismert legrégibb nyelvek közül is felsorol néhányat. Az egyik ilyen a babiloniai nyelv, amely már évszázadokkal a héber nép megalakulása előtt is használatban volt. Ez a nyelv a hét hetedik napját "sa-ba-tu"- nak, azaz pihenőnapnak jelöli - ez egy újabb vitathatatlan bizonyítéka annak, hogy a bibliai sábát nem kizárólag a zsidóknak adatott.
Kevesen ismerik fel, hogy a "sábát" szó és a hét hetedik napján, szombaton való megpihenés evidens dolog a legtöbb ősi és modern nyelv számára. Ez a bizonyíték teljességgel független a Szentírástól. Igazolja azt a bibliai tanítást, miszerint a hetednapi szombat megelőzi a Júdaizmus korát. A szombat mint szent nyugalomnap fogalma ismert és elfogadott volt gyakorlatilag minden nép számára a babilóniai birodalomtól kezdve a modern időkig.
Az emberiség nyelveinek tanulmányozása során két jelentős ténnyel találkozhatunk:
- Az alapnyelvek nagy többsége "sábát"-nak nevezi a hét utolsó, hetedik napját
- Egyetlen nyelv sincs, mely másik napot nevezne meg pihenőnapként
Ezekből a tényekből levonhatjuk, hogy nemcsak azok az emberek, akik "sábát"-nak nevezték a hét utolsó napját, hanem minden egyes nép és faj - amennyiben volt kijelölt nyugalomnapja - a hetedik napon pihent meg. A híres történész Sozomen feljegyzése szerint az ő idejében Rómán és Alexandrián lívül az egész akkor ismert világ megtartotta a hetedik napot.
"Konstantinápolyban és szinte mindenhol máshol az emberek összegyűlnek szombatnapon és a hét első napján is. Ezt a szokást Rómában és Alexandriában soha nem tartották meg." (Szókratész, "Egyháztörténelem," 7. könyv, 19. fejezet).
Egy másik érdekes tény, hogy azok a szavak, melyek a különböző ősi nyelvekben pihenőnapnak jelölték a hét hetedik napját, gyakorlatilag alig változtak, miközben egyéb szavaik olyan változásokon mentek át, hogy felismerhetetlenné váltak más nyelvcsoportok számára. Ez újabb bizonyíték arra, hogy a "sábát" és a hét hetedik napjára mint pihenőnapra utaló szavak a teremtéskor születtek, tökéletes összhangban az alábbi bibliai kijelentéssel: "és elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. Mikor pedig elvégezte Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott, megszűnt a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott. és megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte azt; mivelhogy azon szűnt meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett Isten." (1Mózes 2: 1-3)
Nyelvek listája
Készítette: Emily Thomsen